Miért is?

Először is, negyvenkét éves leszek ebben az évben. Másodszor, a negyvenkettőről Douglas Adams óta tudjuk, hogy ez a válasz  az élet értelmére, így amikor hirtelen felindulásból létrehoztam ezt a blogot, ennél nem kevesebbet céloztam meg. (A cél még korán sincs közel.) Harmadszor, rá kellett jönnöm, hogy számomra az írás terapeutikus hatással bír, így mindent ami meg fog jelenni ezen az oldalon felfoghatunk úgy is, mint életem jobbító eszközét, és gondolataim játszóterét. Ha Neked, ki ezeket olvasod, olvasni fogod, egy kicsit is ad, már nyert ügyünk van.

Annyi minden voltam már az életben, nemhogy felsorolni, összevissza emlékezni sem tudok mindre, az biztos, hogy volt néhány valószínűtlennek tűnő is. Sok évvel ezelőtt egy ismerősöm szerette magáról mondogatni, hogy "minden voltam már, csak kurva meg akasztott ember nem". Mivel férfiről van szó, ez érthető, ám esetemben csak az akasztott emberre tudnék megesküdni... kurvának biztos hogy hívtak már, szentnek még soha.

Az ember lánya élete során belekerül ebbe és abba dobozba, én - úgy érzem - az egészségesnél többet töltöttem az "anya" feliratúban. Szerencsére az Élet mindig megadja az alkalmat a változtatásra, a nagy viharban sikerült újra felfedeznem azt a nyilvánvaló, de általam elfeledett tényt, hogy Nő vagyok. Így nagy N-nel. Nekem is bele kellett kerülnöm egy jó nagy érzelmi hullámzásba, hogy aztán az év legutolsó napján hirtelen felindulásból regisztráljam ezt a blogot, és csak ez a tény, hogy megtettem, valamiféle megkönnyebbülést hozott. Az a jó a viharokban a nagy hullámverésben, hogy az a rengeteg energia, amit megmozgat, le is tudja csiszolni az ember lelkét, a bántó éleket, tüskéket, míg leegyszerűsödik minden, bár benne lenni, általában nagy erőfeszítés.

Fenntartom magamnak a jogot arra, bármit is írjak ezeken az oldalakon, hogy idővel másként gondoljam őket, akár részleteiben, akár egészében, hiszen változáson keresztül vezet az út, ez alól én sem vagyok kivétel.